alma, Gyümölcs, Háztáji

Hazai helyzet (2005. Mezőhír szaklap, részlet)

Gyümölcstermesztésünk korábbi eredményei nem stabilizálódtak, és az ágazat az elmúlt 10 évben fokozatosan visszafejlődött. A megtermelt évi gyümölcsmennyiség 1,5 millió tonnáról 0,7-0,9 millió tonnára apadt, amely az exportbevételek és a lakosság gyümölcsvásárlásának csökkenéséhez vezetett. Az egy főre eső gyümölcsfogyasztás jelenleg nem éri el az évi 50 kg-ot, ez alig haladja meg az egészséges életmódhoz szükséges szint 50%-át.

Az utóbbi időszakban jól mutatja ezt a tendenciát a hazai termelésű almafogyasztás csökkenése. Ez a drámai fogyasztáscsökkenés csak részben magyarázható az életszínvonal, a fizetőképes kereslet csökkenésével, valamint a déligyümölcsök bizonyos időszakokban viszonylag alacsony, a hazai almáét megközelítő áraival.

Hiányzik a megfelelő marketingstratégia, hiányoznak a reklámok, és hiányzik az egészségesebb életmód - amelyben a gyümölcsnek központi szerepet kellene játszania - népszerűsítése. Mindezek mellett azt is meg kell jegyezni, hogy a megtermelt gyümölcs mennyisége még így is meghaladja a hazai fogyasztást. Az alma - mint legfontosabb gyümölcsünk - -termés nagy része azonban a gyenge minőség és a folyamatos hazai árukínálat hiánya miatt nem volt versenyképes a frissgyümölcspiacon.

A hazai alma elsősorban sűrítményként hasznosult, így a belföldi piac gyümölcsigényeinek kielégítésénél fokozatosan növekedett az import szerepe.

2009. A gyümölcstermesztés helyzetéről:

A magyar zöldség-gyümölcs export évente mintegy nyolcszázezer tonna, míg az import hatszázezer tonna körül mozog. (MTI)

Napjaink, - a léalma háború: szimbólum erejű történet

Mint emlékezetes, a léalma botrány onnan indult, hogy a termelők többet szerettek volna kapni a léalmáért, mint amennyit a feldolgozók adnak. Vajon azért nem adak többet a léalmáért, mint most, mert a feldolgozók parasztkifosztó karvalytőkések, vagy valami más a gond? Első lépésként nézzük meg, hogyan keletkezik a léalma!


Magyarországon ma mintegy 40 000 hektáron termelnek almát. Az országos  termésátlag  12-15 tonna per hektár, azaz 480-600 ezer tonna alma terem egy évben. A hazai fogyasztás viszont nem több évi 100 ezer tonnánál. Vagyis minden évben keletkezik 380-500 ezer tonna közötti almamennyiség, amelyet nem szív fel a hazai piac. Ez az alma is éppolyan étkezési alma, mint az amelyet megszünk. Csakhogy, mivel nincs kinek és hová eladni étkezési almaként, léalma lesz belőle. (A leéalma tehát nem a fáról leesett alma, abból ugyanis maximum cefrét lehet készíteni.)

Hol itt a gond, kérdezhetnénk, hiszen ha van ennyi felesleges almánk, azt biztosan el lehet adni valakinek, hiszen egy csomó országban meg nem terem meg az alma. De nem, nem lehet és ennek több oka is van.

Az első, hogy egyszerűen nincs mit eladni. Az EU ugyanis szinte mindenből I. osztályú árut követel meg. Azt, hogy mi tekintendő I. oszt. árunak nagyon pontosan szabályozzák. Alma esetében pl. van (fajtánként) előírt szín, méret, forma, állag. Ha valamelyik paraméter nem stimmel, vége, a gyümölcs nem fér bele a minősítésbe.  A hőbörgő almatermelőink a területükről leszedett almának mintegy 15%-át képesek első osztályúként eladni, a többi léalma.

A második pont a hozam. Nyugateurópa almatermelői 40-60 tonnát termelnek meg egy hektáron, ami kb. négyszer annyi, mint a mi termésátlagunk. Világos, hogy a fajlagos költség éppen a negyede lesz az ottani almáénak, mint az itteninek. Van azonban még egy nüansz: az EU-s versenytársaink a négyszeres termésátlag mellett 85%-ban termelnek I. osztályú almát.

És akkor számoljunk:

Az I. o. alma eladási ára kb. a duplája az előállítás költségének. A léalma felvásárlási ára pedig (nálunk!) a fele az előállítás költségeinek. Rossz hatásfokkal termelnek a termelők (tisztelet a kivételnek, de azok meg nem is rínak a Jakabnál...) és olyat, amit nem lehet drágán eladni.  Ehhez képest ráfizetnek. Micsoda meglepetés?!

A harmadik pont, az a léalmából készíthető sűritmény. Ennek van egy előállítási költsége, meg egy világpiaci ára. Korábban ez az ár volt úgy 2000 USD/tonna, de "hála" a kínaiak millióhektáros almatelepítéseinek, mára mindeössze 850 USD/tonna. A léalmáért ígért 7 eurocent/kg (azaz 70 EUR/tonna, ami kb. 105 UDS/tonna) azért ennyi, mert magasabb alapanyagköltség nem fér bele a 850 USD/tonna eladási árba.

Most tehát azt kell eldönteni, hogy miben akarunk versenyezni? Ha léalmában, amelyet olcsón lehet előállítani, akkor léalmát kell csinálni, minél többet, annál jobb. Vagy lehet I. osztályú almát csinálni, de akkor el kell érni a versenyképes termelési szintet. (abszurdisztán blog)

A fenti okfejtés megfontolandó. Azonban erősen kimarad belőle a probléma valódi gyökere:

• - a kistermelői termesztáés alultámogatottsága
• - a felvásárlási monopolhelyzet megszüntetése
• - a magyar feldolgozói háttér külföldi érdekeltsége
• - az EU-s minőségi szabvány és a magyar minőség közti fogyasztók által tapasztalt inkompatibilitás: azaz - hogyan lehet egy dél-tiroli vízízű alma I. osztályű, miközben a legsilányabb szabolcsi léalma felülmúlja azt ízében zamatában.

A többi stimmel.

Ez az a bizonyos léalma. Ha ezt a nyugati fogyasztó megkóstolhatná...

Meggy, cseresznye, kajszi és őszibarack, málna, ribizli, eper

A magyar gyümölcstermesztés minden ágazatban azonos eredetű gondokkal küzd, az okokat fent taglaltuk eleget.

Foglaljuk össze mégegyszer:

• Bizonytalan és kiszámíthatatlan, EU függő támogatási rendszer
• rossz minőségű termelési struktúra
• a felvásárlás kiszolgáltatottsága
• a feldolgozóipar idegen érdekű tulajdonviszonyai
• a földtulajdon várható változásai