Részlet egy vadászfórumból:
'... nem nevezném rablógazdálkodásnak a mai állapotot, hanem csupán egy
olyan magától kialakult és működő jelenségnek, amely a meglévő
törvények mellett, a sok-sok befolyásoló tényező eredőjeként jött
létre, és amely csak akkor kerül nyugvópontra, ha bekövetkezik az
egyensúly a szarvas-létszám által okozott mező- és erdőgazdasági károk,
illetőleg az említett gazdálkodási ágazatok kárelviselő, káreltűrő
szintje között.
A sok befolyásoló tényező közül csak néhányat említenék:
- Lényegesen megváltoztak a tulajdonviszonyok.
- Egyre magasabb értékű végterméket hoznak létre a magán vagy társas
tulajdonon alapuló, mező- és erdőgazdálkodási termelők, és a költségeik
emelkednek.
- Az állami tulajdonú erdők kezelőinek folyamatosan nyereséget kell produkálniuk.
- Kötelező kényszer a magánerdők fenntartása.
- A vadásztársaságok anyagi egyensúlyukat a túlhajtott vadásztatással próbálják fenntartani.
- Egyre jobban terjed az úgynevezett „megélhetési orvvadászat”, valamint a telhetetlenek gátlástalan vadorzása.
- A rendszerváltás eddigi évei alatt, az életünk szinte minden
területén elszabadult a fegyelmezetlenség, hiánycikk az önfegyelem,
uralkodóvá vált a gyakran magas szintre hágó és tartósan jelenlévő
gátlástalanság és a „velünk élő” erkölcsi lazaság .... "
 Koránt sem állóvíz tehát a magyar vad és vadgazdálkodás ügye. De mi a helyzet a végtermék értékesítésénél, a vadhús piacán?
Sem a vadhús árát, sem az ízét nem kedveljük túlságosan – legalábbis erre lehet következtetni a hazai húspiaci folyamatokból. Pedig a természetet ismerők esküdnek rá: a vadon nevelkedett állatok húsa zamatosabb, mint az ipari körülmények között tenyésztett háziállatoké. Csak hát a pénztárcánk üres.
Jelek szerint a polgárok drágállják a vadhúst. De ha azt vesszük, hogy a vaddisznó kilójáért maximum háromszáz forintot adnak a feldolgozók, akkor adódik a kérdés: miként lehetséges, hogy a közértek 1500-2000 forintért kínálják ez a portékát.
A választ Zentai Ferenctől, a Vadex Zrt. vadfeldolgozási ágazati igazgatójától kaptuk meg. A szakember elsőként azzal kezdte, hogy a vadból nagyjából harmincszázaléknyi hús nyerhető ki. Vagyis tíz kilóból mindössze három kilogramm értékesíthető. A többi hetven százalék selejtnek tekinthető, s ezt a mennyiséget meg kell semmisíteni.
– A vad azon részei, amelyek nem adhatók el, veszélyes hulladéknak számítanak, így azokat az erre kijelölt égetőkbe kell szállítani – magyarázta Zentai Ferenc. A megsemmisítésnek – a szállításon felül – komoly költségei vannak, kilónként körülbelül negyven forint.
De nem csak ez drágítja meg a vadhúst. A feldolgozóvállalatok az ország különböző vadászterületein hatalmas hűtőket helyeznek el, s ide vihetik a vadászok a kilőtt állatokat. Egy ilyen hűtő 2,5 millióba kerül, s természetesen fizetni kell az áramot és a lerakatokat működtető személyzetet is. – Cégünk kocsijai hetente kétszer keresik fel a gyűjtőinket, s idényen kívül előfordul, hogy mindössze tíz-húsz kilónyi húst találnak az egyes helyszíneken
A járművek az üzembe viszik a húsat, ahol több állat-egészségügyi vizsgálatnak vetik alá a behozott nyersanyagot – a szállítás, a szakemberek és a speciális eljárások természetesen szintén pénzbe kerülnek. Ezután kezdik meg a húsok feldolgozását; a termékeket csomagolják és lefagyasztják. – Látható, hogy amíg a kilőtt vadból kinyerjük a húst, számos alkalommal kell különfajta költségeket kifizetnünk – mondta Zentai Ferenc.
A legtöbb közértben miért csak csomagolt vadhússal találkozhatunk, miért nem vásárolhatunk friss árut? Ezt az igazgató több okkal magyarázta. Elsőként azzal, hogy a vad többségét főként a vadászati idényben lövik ki, így a húsok nem érkeznek folyamatosan az üzemekbe. Ahhoz, hogy a feldolgozó az év bármely periódusában tudjon húst szállítani, raktározásra és fagyasztásra kényszerül.
A másik fontos tényező a kereslet. – A hazai húsforgalomból egy-két százalékot ad a vadhús. - A csekély érdeklődésnek – az áron kívül – az lehet a magyarázata, hogy a hazai lakosság nem ismeri a vadak ízletes elkészítését.
Az igazgató véleményét megerősítette a CBA üzletlánc kommunikációs vezetője is. Fodor Attila kifejtette: tapasztalataik szerint a vadhús lényegében luxuscikknek számít. Egy szűk kör vásárolja ezeket az árukat, emiatt a hálózat legtöbb boltja nem is tart vadhúst. Ahol mégis, ott sem regisztrálnak nagy forgalmat.
Szakértők szerint mivel a vad nem képezi a mindennapi étkezésünk szerves részét, könnyen megeshet, hogy gazdasági helyzetünk esetleges javulása sem hoz majd fellendülést a vadhús hazai keresletében. (Az MNO ciike nyomán)
Nos, erre mondják a vérbeli üzletemberek, hogy a kereslet mértékét nem elég tudomásul venni, azt lehet fokozni is, ezért találták ki a marketinget. Azonban a helyzet kényelmes. Hiszen a magyar vadhús biztosnak mondható exportcikk, tekintattel arra, hogy Európa fejlettebb területein természetes vadállományról már a múltidőben beszélhetünk.
Most pedig lássuk a szakma állásfoglalását!
Balsay Miklósnak a
Vadgazdasági Terméktanács elnökének egy a vadasz.info.hu-n megjelent állásfoglalásából közlünk érdekes részleteket:
1. Lőtt vad felvásárlás:
A lőtt vad felvásárlás a 90-es évek közepétől folyamatosan növekedett. Felvásárlásra, majd jórészt exportra kerülő vadhús mennyisége 1996-ban 2500 t volt, majd folyamatosan emelkedve 2002-ben ez a mennyiség megközelítette a 7000 tonnát. Ebben az időszakban évközben ugyan ingadozva, kiszámíthatók és jók voltak a piaci értékesítési lehetőségek a közel megháromszorozódott mennyiséget is el lehetett helyezni.
2002-től - évente 10-15%-al - folyamatosan csökken a kereskedelmi forgalomba kerülő vadhús mennyisége. A nyugat európai recesszió keresletcsökkenést és árzuhanást okozott különösen a legnagyobb német piacon. Az árak rövid idő alatt a felére estek vissza. A piac romlásában közrejátszott a nagy mennyiségben megjelenő, alacsony árfekvésű, tenyésztett új-zélandi és skót szarvas, ausztrál vaddisznó is.
Az értékesítési (export) árak drasztikus csökkenése, ha némi támogatással is de kényszerűen a felvásárlási árak is követték, mely a következő vizsgálatokat mellőző (így magasabb árat alkalmazó), szabálytalan és veszélyes szürke-fekete gazdaság kiszélesedését eredményezte. Két év alatt több mint, évente 2000 tonna vadhús kerül úgy forgalomba, hogy súlyos humán és állategészségügyi veszélyhelyzetet teremt!
Az árak csökkenésével egyidejűleg a költségek ugyanakkor folyamatosan emelkednek, különösen az élelmiszerhigiéniai és állategészségügyi szolgáltatások díjai.
Az EU-ban a járványveszély megelőzése és védekezés költségei állami feladat és költségviselést jelentenek. Hazánkban a csatlakozás utáni 10 hónapban több 100 millió Ft terhet jelentve még az üzemek viselték az SP egyedi virológiai vizsgálat költségei, ma is a monitoring vizsgálat költségei a vadgazdálkodókat, terheli.
A Ft árfolyam alakulása tartósan kedvezőtlen - a gyakorlatilag import nélkül, majdnem teljes volumenében exportra dolgozó- ágazatunknak!
A ma is indokolt (jogcímmel rendelkező) állami támogatások a 2002. évi 635. millió Ft-ról 2005.-ben 0 Ft-ra csökkent!
Az állategészségügyi vizsgálatok költségtérítés hulladékártalmatlanítás és az élővad prevenció támogatásokat a nemzeti támogatási körben meg kell tartani!
Lőttvad import nem jellemző. Néhány üzem, kapacitás kihasználás miatt, bérmunkában foglalkozik vadhúsfeldolgozással, mellyel kisebb mértékben a hazai olcsóbb áruellátást (ragu) tudja segíteni.
A jövőben az intenzíven művelt mezőgazdasági területek aránya tovább fog csökkenni és emelkedik az erdőterületek nagysága. Várhatóan nagyobb szerepet kapnak a tenyésztett vadfajok, ezért a jelenlegi vadlétszám pár év mulva növekedésnek indulhat, amely a terítékre kerülő lőtt vad mennyiségben is jelentkezik, különösen a nagyvad tekintetében. Az apróvad állomány további csökkenését átgondolt és következetesen végrehajtott élőhely fejlesztési program, állami támogatás ragadozógyérítés és takarmányozás valamint a törzsállományhoz igazodó vadászati (élő vad befogási) gyakorlat állíthatja meg.
Fontos feladat a megelőző állategészségügyi és járványügyi intézkedések következetes végrehajtása.
A Jogszabályok is, de különösen a rendre módosító végrehajtási rendeletek túl bonyolultak, feleslegesen részletezők, több esetben átgondolatlanok. Sem a célt, sem a valós gondolatot nem segítik! A hatósági szerep túl értékelt, túl adminisztrált, ugyanakkor a kardinális feladatok végrehajtásának ellenőrzése abszolút hiányzik!
Jogi szabályozás és hatósági munka nem megfelelő! A lőtt vad forgalomba hozásáról, húsvizsgálatról szóló (9/2002. FVM rendelet) módosítása az SP monitoring vizsgálatok rendelkezései, gyakorlata abszolút lehetetlen, szabálytalan és veszélyes helyzetet teremthet.
Az ellenőrzés teljesen hiányzik, a fekete gazdaság virul és növekszik. Érthetetlen az ilyen nagy súlyú ügyben tapasztalható vétkes közömbösség.
A Vadgazdasági Terméktanács többször kezdeményezte, több egyeztető tárgyaláson előadta EU komform jogalkotást az elmúlt 2,5 évben, mely talán 2000. év őszén bevezetésre kerül.
A végrehajtás ellenőrzése - amely ez ideig abszolút hiányzott- a megyei vadászati és állategészségügyi felügyeleti hatóságok feladata, amely az FVM illetékes két főosztályának akaratán és összefogásán kell, hogy alapuljon.
2. Vadfeldolgozás
7 vadfeldolgozó üzem tagja a terméktanácsnak, nagyvadat, egy közülük apróvadat is feldolgoz. Az üzemek évtizedek óta rendelkeznek EU-s minősítéssel, és megfelelve folyamatosan a szigorú állategészségügyi és higiéniai humán követelményeknek, a legújabb eredet tanúsítási rendszert alkalmazva (ISO, HACCP) magas színvonalú termékeket állítanak elő, tudomásunk szerint még 7-10 kisebb üzem működik az országban, minősítésüket, kapacitásukat nem ismerjük.
A tag üzemek kapacitása nincs kihasználva, mivel a felhasznált mennyiség visszaesett.
A feldolgozásra kerülő vadhús mennyisége a piaci igények szerint alakul. Évente és üzemenként egészen eltérő, sőt éven belül is változik. Alapvetően a vevő igénye az alapanyag minősége, az árak, a gazdaságosság (kihozatal) műszakok száma határozzák meg, tehát a feldolgozott szőrben-bőrben, vagy nyúzva értékesített vadhús egyaránt a kereskedelmi (főleg export) forgalomban. Üzemeink a teljes vadhús mennyiség feldolgozására és tárolására alkalmasak.
A termékskála a lehető legszélesebb, bár sajnos a jóval kisebb elérhető kihozatalt jelent a házi állatokhoz képest és így nagy a hulladék is. Nem hasznosul: a fej, csüd, hasznos belsőség, lőtt, roncsolt részek, bőr.
Az áruválaszték szintén a vevő igénye szerint alakul, a konyhakész termék nagyobb részt a fagyasztott 2 évig eltartható termékből áll, szezonban nagy igény mutatkozik friss (21 napig eltartható) szeletelt fóliás húsokra is. Néhány üzemünk ráállt a hő kezelt ill. füstölt húskészítmények és sonka gyártására is, de erre való igény egyenlőre nem nagy.
A jövő nem az élelmiszer előállítás feltételrendszerének könnyítését sejteti. Amennyiben a vadfeldolgozás - megegyezően a háziállatok feldolgozásával- nem nyert megkülönböztetést a csiraszám-vizsgálat kötelező bevezetést illetően, úgy forgalmazása kétségessé válhat a jelenlegi formájában.
A bio vadhús termelés (= ellenőrzött körülmények között tartás és takarmányozás) a vadaskertekben egyértelműen szóba jöhet, azonban erre vonatkozó konkrét igény és többlet ár még nem nyilvánult meg.
Jogi szabályozás és javaslatok a már említetteken kívül: helyre kell állítani az egész magyar élelmiszeripar versenyképességét, - a vadhús előállításáét is.
Eszközök:
— állami támogatás (állategészségügyi, prevenció, hulladékártalmatlanítás)
— szigorú ellenőrzés (mindenkire, minőségi szabályosság)
— kereskedelmi reális közeget (multinacionális cégek!)
— piacra jutási, marketing segítség támogatás (reklám, kiadvány, kiállítások stb.)
3. Vadhúspiac, értékesítés.
A felvásárolt vadhús feldolgozást követően jelenleg a mennyiség 90-95 % -ban export értékesítésre kerül. Az ágazat termékpálya szereplőinek — vadgazdálkodóknak és üzemeknek egyaránt — alapvető érdeke, hogy az elejtett vad minél nagyobb mennyiségben a szabályos úton hasznosuljon! A jövőben is az export lesz a meghatározó.
Exportpiacaink: Németország, Ausztria, Olaszország, Beneluxállamok, Skandinávia, Svájc, Franciaország. Legnagyobb a Németországba irányuló árukivitel: az egész 65-70%-a. A vevők legnagyobb része nagykereskedelmi hálózatokhoz tartozik, a konkurencia rendkívül erős. Álljuk a versenyt a megbízhatóságban, csomagolásban, a magyar vadhús minősége a legjobb, de ez az árakban már egyre inkább nem érvényesíthető. A feldolgozási költségekben igen lényeges csökkentést jelentő közvetlen vagy közvetett támogatások mértéke kint jóval kedvezőbb.
Egészen speciális többletköltséget jelent a vadfeldolgozó üzemeink számára az a tény, hogy a hazai állatok fogyasztásával szemben a vadhúsfogyasztás is jórészt a vadászati szezonhoz kötődik., míg a termelés és értékesítés zöme szeptember- december végéig tart, a felvásárlás és készáru tárolás egész év folyamán történik. Ez óriási pénzeket köt le.
A belföldi fogyasztás jellemző kategóriái:
— legnagyobb éttermek, szállodák (Bp) igényesen, rendszeresen jó áron, jórészt az exportüzemekből szerzik be a szükséges áruválasztékot.
— multinacionális kereskedelmi cégek (AUSCHAN, TESCO, METRO, KAISER stb. csak cégeinktől vásárolnak nyomott áron, olcsóbb termékeket főleg (ragu) 40 %-os árréssel értékesítik, nagy forgalom miatt nem kihagyhatók.
— Vidéki éttermek szállodák, vendéglők 70-90 % -a nem a “rendes úton” biztosítja vadhús szükségletét (ezt az étlapok árai is bizonyítják) ellátásuk a szürke-fekete vadhús forgalomból származik, a szükséges vizsgálatok nélkül.
— Vadászatra jogosult közvetlen helyi értékesítése mindenféle húsvizsgálat nélkül zsebből fizetve.
— Kompetencia és az ebből induló személyi szükségletet messze meghaladó fogyasztás mindenféle vizsgálatok nélkül.
A belföldi fogyasztás elemzése nagyon érdekes dolgokat hoz felszínre:
— mindenki tudja, hogy a vadhús egészséges és finom,
— minden sátoros ünnepen, falunapon a vadból készült étel sláger,
— a magyar ember csak a pörköltet ismeri, ezért a drágább húst, (comb, gerinc, stb.) nem veszi meg csak a ragut,
— senki nincs azzal tisztában, hogy a szarvas 55-70 %-os, a vaddisznó 30-50 %-os kihozatallal produkálható és a többi része veszélyes hulladéknak minősül, melynek kötelező megsemmisítése sokba került,
— ma vadhúst venni úgymond nem szabad, mert “szerezni” is lehet, az olcsóbb. Nem ismerik fel, nem tuják az igy kialakuló veszélyhelyzetet az emberek, amelyek a vaddisznó trichinella esetében, emberi életet, egyéb esetben beláthatatlan járványügyi problémákat okozhat.
Teendők:
— létrehozni egy olyan kereskedelmi hálózatot (vagy azt megtalálni, amely a vadhúst az egyéni fogyasztók, háziasszonyokhoz közvetlenül elfogadható áron, garantált minőségben és szavatossággal eljuttatja (a multik így nem jók!)
— népszerűsíteni szükséges azt, hogy a vadból számtalan más étel is készíthető, nemcsak pörkölt (marketing pénzügyi támogatás)
— teljes körű ellenőrzés az elejtéstől a felhasználó ill. fogyasztó helyekig szigorú büntetésekkel.
Amennyiben a vadfeldolgozás folyamata normálissá válik, a hazai fogyasztási arány (legális és ellenőrzött termékek) növekedni fog, melyet üzemeink tisztességes elfogadható áron, garantált jó minőségben ki tudnak elégíteni.
Gödöllő,
2005. szeptember 02.
És az írás ma is aktuális, mintha el sem telt volna azóta fél évtized...
Hungaricum - Gemenc 2004 ősz
fotó: Gyarmati Csaba- a National Geographic fótópályázatából
|
Értékelés: 
Eddig 0 hozzászólás érkezett. 
Címkék:
