Marha, Tej, Tejtermelés

Nincs talán még egy élelmiszer ágazat, mely ennyire magán viselné újkori történrlmünk nyomait. Az, hogy ekkora viharok dúlnak a tejágazat háza táján, nem pusztán a túllihegett EU kompatibilitásunknak köszönhető.

Először is: az, hogy mi EU kompatíbilis és mi nem, azaz: mit veszünk át az EU mezőgazdasági, élelmiszeripari szabályozásából, az bizony a napi politikán múlik, azon belül is a szakpolitikán. Ne feledjük: az EU elsősorban ajánlásokkal próbálja tagállamait egységes piacba terelni, a kötelező szabályokat a tagországok hozzák.

A magyar tej sorsának mára már gyakorlatilag megpecsételhető állapota nem a válság, és nem is egészen az elmúlt 8 év politikájának következménye. Az élelmiszergazdaság kiárusítása az elmúlt 20 év liberális gazdaságpolitikájának köszönhető, mely jó alappal indulhatott egy a rendszerváltás előttről megörökölt strukturálisan a korabeli hamis piacokra épülő – azaz versenyképtelen ágazat örökségéből.

Volt indok tehát a magyar élelmiszer feldolgozás szétrombolására, olcsósítására, majd pedig idegen tulajdonú felvásároltatására. Ez az indok a versenyképtelenség.  Valamilyen jól sejthető okból kifolyólag a politikának más megoldás nem jutott eszébe.

Az, hogy Magyarország – mióta létezett – mindig is a nagyállattartó termelési kultúrára alapozhatta megerősödését, felemelkedését, a történelmi viharok túlélésének páratlan képességét, nos, ez a tény már évtizedekkel ezelőtt feledésbe merült.

Pedig az ország természeti adottságaiból ez következik. Senki nem sírja vissza a szocialista mennyiségi élelmiszeripar jellemzőit, a tömegtermelés minőségvesztő állapotait.

Pusztán csak azt állítjuk, hogy egy évezredes szarvasmarha tenyésztői, és nagyállattartásra alapuló hús, és tejtermék kultúráját elveszejteni – történelmi bűn: nemzetellenes cselekedet. A paraszti gazdaságok helyzetének társadalmi vonatkozásait most hagyjuk, mert messzire vezetne.

... a Bicskei Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetőjére, egyben résztulajdonosára hivatkozik, aki jelentős összegeket áldozott arra, hogy akkreditált és független élelmiszervizsgáló laboratóriumokban vizsgáltassa meg a találomra vásárolt import dobozos tejek minőségét. Hegedűs Imre keserű és csalódott, mert úgy tűnik, a lesújtó vizsgálati eredmények birtokában sem tehet semmit azon kívül, hogy a nyilvánosság előtt hangoztatja: sokan rossz, nem minőségi tejet vásárolunk és fogyasztunk.

- Úgy látszik, meg kell ahhoz valakinek halnia, hogy felfigyeljenek a bajra - s felemeli a vastag paksamétát, amely fehéren-feketén tanúsítja, mi minden hibádzott a felbontatlan dobozokban a laboratóriumba szállított különböző olcsó, UHT-tejeknél.

- A kommersz, alacsony minőségű, ultrapasztőrözött tejekben a szükséges és garantált fehérjetartalom alig fele volt meg, a zsírtartalom 30- 35 százalék eltérést is mutatott, s a megengedett maximális 100 ezres holtcsíraszám helyett előfordult 700 ezres holtcsíraszám is! - sorolja és mutatja a papíron olvasható számokat. - Ez azt jelenti, hogy pasztőrözés előtt nagyjából romlott, savanyú és szennyezett tej volt az, ami a dobozokba került. Nem mérgező, nem okoz betegséget, hiszen fertőtlenítették, de tejnek és főként egészséges, tápláló élelmiszernek aligha nevezhető. Egyébként a tej minősége vagy extra, vagy nem jó. Nincs másod- és harmadosztály, mert ami nem megfelelő, az emberi fogyasztásra nem ajánlott - foglalja össze, s századszor is kijelenti, hogy a magyar tej viszont mind kiváló minőségű.

A kereskedelmi stratégia része, hogy a tej árát alacsony szintre állítják be a multiknál , a  szupermarketekben, hiszen a vásárló a többi árucikkel kipótolja a támogatást - vélik számosan, s ez nem titok, hanem árstratégia. A nagyáruházakban hazánkban 34 százalék a külföldi tej és tejtermék, miközben Nyugat-Európában ugyanez az arány alig 3-4 százalék, s lényegében a különlegességekre szorítkozik. Francia és holland sajt Ausztriában és Németországban is kapható, de tej nemigen. S a honpolgár sem venné le a polcról.

Egyszerűsítve: ha a magyar élelmiszerbiztonsági hatóságok tennék a dolgukat, akkor hemzsegne a brüsszeli kétes élelmiszerek adatbázisa a tejpótló áruktól. De nem teszik, hiszen - ahogy társlapunk, a KétesÁruk.hu lefordított jelentéseiből látható, ez a kérdés nem kérdés számukra.

Van e kivétel?

Tud e még talpon maradni akár csak egy kis, vagy közepes méretű tejfeldolgozó üzem?

Erre keressük a választ honlapunkon, s adunk ingyenes megjelenést a túlélő magyar tulajdonú tejfeldolgozó cégeknek.

2009.10.30.