A Hortobágyi Halgazdaság a Magyarországon üzemelő halastavak területének mintegy 20 százalékán gazdálkodik. A kapacitása 200 millió ponty, valamint 50 millió növényevő és ragadózó hal nevelése. Az MNV közleménye megjegyzi, hogy az élőhal legnagyobb vevői a hipermarketek, de dinamikusan nő a kivitel is.
A Hortobágy és a Tisza vidéke évezredeken keresztül önellátó volt halban. Tréfásan jegyzik fel még az újkor hajnalán is, hogy a szabályozás nélküli folyókban "több a hal, mint a víz". Hallevest pedig a legegyszerűbb úgy főzni, hogy az ember megmerít egy jókora gulyás kalpagot a folyóban, hagymát, sót, borsot bele, aztán már kész is, hiszen biztosan halat is merített az akkor még kristálytiszta folyóvízből... Külön feljegyzés emlékezik meg a jóízű hatalmas csukákról, mely böjti ételként kitüntetett figyelmet kapott...
A Hortobágy térségében a halastavi haltermelés majd egy évszázadra nyúlik vissza. Az első tavak - az Öregtavak, vagy Központi tóegység - 1916-ban kezdtek üzemelni. Az 1927-től Magyar Tógazdaságok néven működő társaság termelte kiváló minőségű hal eljutott egész Európába. A cég 400 embernek adott munkát, és vezetésében olyan kiemelkedő személyek vettek részt mint Répássy Miklós, a hazai tógazdálkodás egyik megteremtője.
A II. világháború után a Társaságot államosították. Az 50-es, 60-as években épített tavakkal alakult ki a Halgazdaság teljes, 6000 ha-t meghaladó területe, amely kilenc tóegységet foglalt magába. A halastavak a Hortobágy-kistáj északi, valamint középső területein helyezkednek el. A tómedencéket az egykori mocsarak, laposok körülgátalásával hozták létre. 1962-ben a Halgazdasági Töszt beolvadt a Hortobágyi Állami Gazdaságba. Ebben az időben az Állami Gazdaság 3.000 t étkezési halat állított elő.
A termelés 60 %-a ponty, 35 %-a növényevő és 5 %-a ragadozó, elsősorban harcsa, emellett süllő és csuka volt. 1984-től a Halgazdaság az Állami Gazdaság leányvállalataként, 1989-től önálló Társaságként működött.
A Hortobágyi Halgazdaság Zrt. jelenlegi szervezeti formáját a rendszerváltozás után nyerte el. 1993-tól 100 %-os állami tulajdonban lévő részvénytársaságként működik. 1998 óta a tulajdonosi jogokat a mindenkori környezetvédelmi miniszter gyakorolja. A Társaság korábban az Állami Vagyonügynökség - ÁPV Zrt. - felügyelete alatt működött, 2001-től a területek a kincstári vagyonkörbe kerültek át.
Debrecen Szabad Királyi Város 1912-ben fogadta el azt a szerződéstervezetet, amelyet a Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatallal kívántak megkötni egy 3.000 kat. hold kiterjedésű legelő öntözőtelep megépítése céljából, amely a hortobágyi szikes puszta öntözését, valamint talajjavítási kísérletek céljait szolgálta volna. A területet a fentieken kívül halgazdálkodással kívánták hasznosítani. Ezért 2.000 kat. hold terület halgazdálkodási célú működtetésére pályázatot írtak ki, amit a Haltenyészési Részvénytársaság nyert el 1915. szeptember 11-én.
Az eredeti tervek szerint a mai Öregtavak területén lévő nyolc tómedencének és 82 teleltető medencének, a tápláló és lecsapoló csatornákkal, szivattyúkkal és egyéb kiegészítő épületekkel 1915. végére kellett volna elkészülnie. A háború miatt a beruházás csúszott, igaz az első két tómedencét már 1916. tavaszán sikerült feltölteni és telepíteni. A tavakban elsősorban pontyot termeltek, emellett süllőt, valamint kisebb mennyiségben harcsát és csukát.
A tavakat 1916. decemberében jelentették készre, a teljes beruházás azonban végül csak 1925-re készült el, a háború alatt orosz hadifoglyok munkájának felhasználásával. Ekkor már megnövelt területen (4.000 kat hold) folyt a gazdálkodás. A termelés gazdaságos voltára utal az a tény, hogy 1927-ben az Rt. kéri a bérleti szerződés meghosszabbítását Debrecen várostól, amit 1946-ig sikerült is meghosszabbítani.
Ebben az időben a Társaság 400 embernek adott munkát, 4000 q pontyot termelt, amit nagyobb részben hazai, kisebb részben külföldi piacon, főként élő halként értékesített. A közvélemény szerint a hortobágyi ponty nagyobbra nő, fehérebb húsú és ízletesebb, mint a többi tógazdaságban nevelt hal.
Ennek megfelelően a hortobágyi halat meg lehetett találni Bécs, Prága, Varsó, Berlin, sőt Amszterdam piacain is. Időközben a társaság nevet váltott, - Haltenyésztő és Halkereskedelmi Rt. - majd 1927-ben egyesült a Magyar Tógazdaságok Rt.-vel, ez utóbbi néven. Ekkor az igazgatóság elnöke gr. Batthyány Lajos volt, de tagja volt az igazgatóságnak a korszerű hazai tógazdálkodás egyik megteremtője, Répássy Miklós is.
A II. világháború után a társaságot 1948-ban államosították Halgazdasági Tröszt néven. Az új Tiszakeszi szivattyúmű, és a Hortobágyi öntözőcsatorna megépítésével lehetőség nyílt újabb halastavak létesítésére. Ekkor építették a Fényes-tavakat (1952), a Kungyörgy-tavakat (1952), a Gyökérkúti-tavakat (1950-53), a Kónyai-tavakat (1953), Elep-tavakat (1957), a Csécs-tavakat (1959), a Balmazújváros-tavakat és a K-V-1, K-V-3 víztározót (1959-1969), a Malomházi-tavakat (1960), Ivadéknevelő-tavakat (1960), a Bivalyhalmi-tavakat (1961), a Polgár- és Tinó-tavakat (1963). Ezzel a teljes tófelület 6.495 ha-ra nőtt.
További fejlődést eredményezett a gravitációs víztöltés területén az 1956-ban átadott Keleti-főcsatorna, valamint az 1965-ben elkészült Nyugati-főcsatorna. Mivel a tavakat rohammunkában, igen rossz minőségben építették, illetve a jól megépített Öregtavak nagymértékben elhasználódtak a hortobágyi szélsőséges időjárás következtében, 1970-től korszerűsítési munkákat hajtottak végre. Ez a gátak, valamint a külső és belső halágyak felújítását jelentette oly módon, hogy a halászat gépesíthető legyen. Emellett halászati technológiai rendszereket dolgoztak ki a tókarbantartás, takarmányozás és lehalászás területén a termelékenység fokozása, valamint a fizikai munka könnyítése érdekében.
A korszerűsítés mintegy 3.000 ha területet érintett. Elkészült a 180 millió ivadékos keltető ház, valamint a halpácoló üzem. Ebben az időben az Állami Gazdaság 3.000 t étkezési halat állított elő 5.500 ha halastó területen. A termelés 60 %-ban ponty, 35 %-ban növényevő és 5 %-ban ragadozó, elsősorban harcsa, emellett süllő és csuka volt. Közben 1962-ben megszűnik a Halgazdasági Töszt és a Társaság beolvad a Hortobágyi Állami Gazdaságba. 1976-ban beolvad az Állami Gazdaságba a Tiszavidéki Halgazdaság. 1984. január 1-től a halastavak a Hortobágyi ÁG. leányvállalataként Hortobágyi Halgazdaság néven működik, majd 1989-ben kiválik az állami gazdaságból.
A halastavak kiemelkedő természetvédelmi szerepének felismerése hatására 1972-ben a madárvonulás szempontjából legfontosabb terület, az Öregtavak (Központi-tóegység) természetvédelmi oltalom alá kerültek. Nemzetközi jelentőségének köszönhetően felkerült az ún. Ramsari területek közé. A rendszerváltozás után bekövetkező kedvezőtlen piaci viszonyok, valamint a szigorodó természetvédelmi szabályozások következményeként megnőtt azon tavak száma, amelyeken a magasabb önköltség már nem tette lehetővé a gazdaságos termelést.
A hatékonyabb védelem érdekében 1998. december 25-től a KöM. 3/1998. (XII.17.) számú rendelete alapján a Hortobágyi Halgazdaság teljes területe védetté vált, 2001. óta a Világörökség része. A Társaság terheinek csökkentése, valamint a csökkenő tófelületből adódó, a természetvédelem számára is kedvezőtlen helyzet megszüntetése érdekében a 2156/2001. (VI.20.) Kormány Határozat alapján az Öregtavak, a Kónyai-tóegység, valamint a Borsósi-teleltetők a Hortobágyi Nemzeti Park vagyonkezelésébe került.
A Halgazdaság 1993-tól 100 %-os állami tulajdonban lévő részvénytársaságként, az Állami Vagyonügynökség - később ÁPV Zrt. - irányításával működik. 1998-tól a tulajdonosi jogokat a mindenkori környezetvédelmi miniszter gyakorolja, a Társaság átkerül a Kincstári Vagyonigazgatóság felügyelete alá. A Kincstári Vagyoni Igazgatósággal 2002-ben kötött megállapodás szerint a HHg Zrt. vagyonkezelésébe kerül 2810 ha nettó vízterület. Emellett gyakorolja a halászati jogot a balmazújvárosi K-V-1 és K-V-3 víztározón (858 ha). A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal kötött megállapodás szerint halászati szolgáltatást végez az Öregtavakon (1126 ha). A fentiek alapján HHg Zrt. által működtetett vízterület nagysága összesen: 4794 ha.
Értékelés: 
Eddig 0 hozzászólás érkezett. 
Címkék:
