Az élelmiszerek minőségére vonatkozó szabályok
döntő része - szemben a szinte teljes egészében közösségi szintű
élelmiszerbiztonsági szabályokkal - nemzeti szintű.
Ezen nemzeti szabályok EU belső piacon való
érvényességében és így érvényesítésében sok bizonytalanság van, amelyet
a tisztességtelen vállalkozók sokszor tudatosan ki is használnak. Nem
veszik ugyanis figyelembe, hogy az élelmiszerek EU-n belüli szabad
áramlásának feltételei vannak. Ezek:
-
az élelmiszer minősége feleljen meg az előállító ország szabályainak,
-
a szabályok a magyarral legalább egyenértékű fogyasztói védelmet biztosítsanak,
-
a magyar piacra helyezett élelmiszer feleljen meg a megnevezési szabályoknak.
Ez a fogyasztók és a tisztességes előállítók
érdekeit egyaránt sértő piaci problémákat okoz. Az ilyen esetek
visszaszorítására állítottuk össze jelen tájékoztatónkat, amelyet a
legtöbb szabályt tartalmazó és (különösen az irányelvek érvényesítése
vonatkozásában) legtöbb bizonytalanságot jelentő Magyar
Élelmiszerkönyvvel kezdünk.
A Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak és irányelveinek alkalmazása
I. Közösségi irányelvet átvevő előírások alkalmazása
A Magyar Élelmiszerkönyv I. kötete ezeket az előírásokat tartalmazza.
A III. kötetben kerültek átvételre a közösségi irányelvben megjelent vizsgálati módszerek.
Ezen előírások betartása, alkalmazása
kötelező a hazai előállítókra, az Európai Gazdasági Térségből
(továbbiakban EGT) valamint harmadik (nem EGT) országokból származó
termékekre egyaránt.
II. Nemzeti termékelőírások alkalmazása
MÉ 1-3/13-1 Húskészítmények
MÉ 1-3/51-1 Tejtermékek
MÉ 1-3/81-1 Egyes kenyerek és péksütemények
Nemzeti termékelőírások kiválasztása kettős elven
alapult. Egyrészt a fogyasztói érdekek védelme megkívánta a megszokott
minőség jogszabály alapú biztosítását. Másrészt figyelembe kellett
venni annak a ténynek a gazdasági hatását, hogy - a kölcsönös elismerés
elve alapján - csak a hazai élelmiszer előállítók számára tehető
direkten kötelezővé a nemzeti előírások alkalmazása. A szabályozást
tehát megelőzte az ipar érdekvédelmi szervezeteivel történt egyeztetés,
amelynek eredményeképpen született meg a fenn jelzett három nemzeti
termékelőírás. Az ezekben foglalt minőségi követelmények olyan, nagy
mennyiségben gyártott, széles körben fogyasztott, hagyományosan magyar
termékekre vonatkoznak, amelyekhez fogyasztói elvárások kapcsolódnak.
Ezen előírások a hazai előállítókra és a harmadik (nem az EGT) országokból importált termékekre kötelezők.
Az EGT országokból származó termékeknél ezen előírások kötelező használata kicsit árnyaltabb, de egyértelmű.
Az Európai Közösség működésének egyik alappillére
az ún. négy szabadság elve, amely az áruk, a szolgáltatások a személyek
és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását biztosítja. Ez azt
jelenti, hogy a tagországok elismerik egymás szabályozását, ezért
bármely tagországban törvényesen (tehát az adott ország szabályainak
megfelelően) előállított élelmiszer szabadon forgalmazható minden más
tagországban.
Ez az elv jelenik meg - már bizonyos korlátozással - a három élelmiszerkönyvi nemzeti termékelőírás 1. §-ában:
"Az e rendeletben meghatározott technikai
jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie azon termékeknek, amelyeket
az Európai Unió valamely tagállamában, vagy Törökországban állítottak
elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről
szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az
ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó
előírások a fogyasztó védelme vonatkozásában az e rendeletben
meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak".
A hosszú és bonyolult körmondat korlátozó
része a végén van. Eszerint tehát az áruk szabad áramlásának elve nem
ronthatja a fogyasztói érdek védelmét. Nem hozható be (a következőkben
leírtak szerint a nálunk szabályozott megnevezéssel) olyan termék,
amelynek minőségi követelményei lazábbak a mi szabályunkénál.
Nem szabad eltekinteni ezen előírások jogállását
vizsgálva a megnevezés - közösségi irányelven alapuló - szabályaitól,
amelyet a III. 3. pontban említünk részletesen. Az ottani hivatkozást
ki kell egészíteni a nemzeti termékelőírások értelmezésénél az
élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESZCSM-GKM
együttes rendelet (továbbiakban: Jelölési r.) 6. §-ának (4) bekezdésével (amely a 2000/13/EK irányelv 5. cikk (1) c) pontjának átvétele):
6. § (4) Az előállító EGT államban használt
megnevezés nem használható, ha az általa jelölt élelmiszer összetétel
és előállítás szempontjából is különbözik a többi, ilyen megnevezésen
ismert élelmiszertől, és a (3) bekezdés szerinti kiegészítő információk nem elegendőek a fogyasztók megfelelő tájékoztatására.
A bekezdés jelentését egy példával szemléltetve
érthetővé válik a nemzeti termékelőírások alkalmazásának áttételes
kötelezettsége az EGT termékekre is:
Egy téliszalámi vagy egy csemege debreceni
megnevezésű EGT országból behozott termék csak akkor felel meg a
megnevezéssel szemben támasztott követelményeknek, ha minősége megfelel
az MÉ 1-3/13-1 előírásban foglaltaknak, hiszen ezek a termékek az ott
rögzített összetétel és előállítás szerint ismertek Magyarországon. Ha
minősége nem felel meg a nemzeti termékelőírásban meghatározottaknak
akkor - ugyan a termék behozatalának akadálya nincs - a megnevezését
meg kell változtatni.
Ha a termék minősége jobb a magyar előírásnál,
természetesen (a magyar megnevezéssel) forgalmazható, hiszen a
fogyasztó szempontjából fontos követelmények mindig legalább-legfeljebb
értékkel vannak nálunk megadva, így a jobb minőségű termék mindig meg
fog felelni a magyar előírásnak.
III. Az irányelvek alkalmazása magyarországi élelmiszer-előállító szempontjából
A Magyar Élelmiszerkönyv II. kötete irányelv
gyűjtemény. Mi késztetheti mégis az előállítókat az irányelvben
foglaltak betartására?
1. Az előállítói tisztesség, amely a termékkel
szemben elvárt minőséget találja meg az irányelvekben. A fogyasztó ezt
szokta meg, az előállító ehhez igazodik, ezt a terméket gyártja.
2. Az egyre élesedő piaci versenyben a
versenytársak árgus szemmel figyelik egymást. Azonnal észreveszik azt a
(nem tisztességes) előállítót, aki a szokásosnál - vagyis az
irányelvben rögzítettnél - rosszabb minőségű termékkel próbál (esetleg
ennek megfelelően alacsonyabb árral) piacot szerezni. Ez ellen - miután
a tisztességes verseny szabályait sérti - több fellépési lehetőség van
a nyilvánosságra hozataltól a Versenyhivatali eljárásig.
3. A jogszabályokban lefektetett (a valós tájékoztatás követelményéből következő) előírások:
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a
továbbiakban ÉHF) 10 § (2) "Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott
jelölési módszer ... nem tévesztheti meg a végső fogyasztót az
élelmiszer tulajdonságai - így különösen ... jellemzői, összetétele ...
- tekintetében",
Jelölési r. 3. § (1) A jelölés, és az alkalmazott jelölési módszer
a) nem vezetheti félre a fogyasztót az
élelmiszer tulajdonságait - így az élelmiszer fajtáját, azonosságát,
jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását
vagy eredetét és előállítási vagy termelési módját - illetően,
.....
Jelölési r. 6. § (2) (a 2000/13/EK irányelv 5. cikk (1) a) pont alapján): Az
(1) bekezdés szerinti előírás hiánya esetén az élelmiszer megnevezése a
Magyar Élelmiszerkönyv irányelveiben meghatározott, illetve a végső
fogyasztó vagy a közétkeztetés részére történő forgalmazás során
használt megnevezés. Az élelmiszer megnevezésének elegendően pontosnak
kell lennie ahhoz, hogy tájékoztasson az élelmiszer valódi jellegéről
és lehetővé kell tennie a megkülönböztetését olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető.
ÉHF 66 § (2) "Az élelmiszerkönyvi
irányelvek alkalmazása nem kötelező, azonban az élelmiszerkönyvi
irányelvben szereplő megnevezés esetén az élelmiszernek az irányelvben
foglaltaknak meg kell felelnie. Az élelmiszerkönyvi irányelveknek való
megfelelés esetén az ellenkező bizonyításáig - az adott irányelvben
szabályozott tárgykörben - vélelmezni kell e törvény előírásainak
betartását."
Ezek alapján a jogilag nem kötelező irányelv
gyakorlati alkalmazásának legerősebb áttételes kényszere a jelölés,
ezen belül is a megnevezés.
A megszokott, az ismert megnevezésekhez
automatikusan kapcsolódik egy szokásos fogyasztói minőségi elvárás,
amelyet mint minőségi követelményt ki kell elégíteni. Az adott
megnevezésű termék szokásos (a fogyasztó által jogosan elvárt),
minősége pedig (a Magyar Élelmiszerkönyv irányelveinek kidolgozási
elveiből és rendszeréből következően az újabban átdolgozottakban már
deklaráltan is) az, ami az irányelvben rögzítve van.
Az irányelvben lévő megnevezést használó, de az
irányelvben rögzített minőségi jellemzőket ki nem elégítő termék
kifogásolhatóvá válik a megtévesztő megnevezés használata miatt.
IV. Az irányelvek alkalmazása az import termékre
A harmadik (nem EGT tag) országokból származó
termékek esetén ugyanaz a helyzet, mint a hazai előállításúaknál a III.
1., 2. és 3. pontnál leírtuk. Tehát a versenyhelyzet illetve a jelölési
(döntően a megnevezés) szabályok jogilag áttételesen kötelezővé teszik
alkalmazásukat.
Az EGT államokból származó termékek esetén hasonló a helyzet.
A jelölés (és benne a megnevezés) közösségi
irányelvben (2000/13/EK) szabályozott, tehát az ebben rögzítettek az EU
tagállamok termékeire is vonatkoznak. Az ÉHF 66. § (2) sem különbözetet
meg hazai és más tagállamból származó terméket, így a Magyarországon
forgalmazott valamennyi élelmiszerre állapít meg kötelezettséget. V. A vizsgálati módszerek alkalmazása
Mint azt az alkalmazók jól ismerik, a Magyar
Élelmiszerkönyv III. kötete, a Hivatalos Élelmiszervizsgálati
Módszergyűjtemény tartalmazza az EU vizsgálati módszer irányelvek
átvételét tartalmazó előírásokat (pl. MÉ 3-1-79/796 - A cukortermékek
vizsgálati módszerei) nemzeti vizsgálati módszer irányelveket (pl. MÉ
3-2-1/2004 - A nyers tej árkonzekvens minősítésének vizsgálati
módszerei).
Egy kicsit részletesebb megfontolást kíván itt is az előírások, az irányelvek alkalmazásának körülménye.
Hasonlóan az Élelmiszerkönyv I. kötetével
kapcsolatban leírtakhoz a közösségi vizsgálati módszer irányelvek
átvételét tartalmazó előírások alkalmazása kötelező.
A nemzeti vizsgálati módszerek- hasonlóan a
szabványok jogállásához - irányelvek, ezért alkalmazásuk nem kötelező.
Hasonlóan azonban az MÉ II. kötetéhez írt magyarázathoz itt is
áttételesen kötelezően alkalmazandóvá válnak azzal, hogy olyan
módszerek beemeléséről van szó, amelyekkel szemben a hatósági
élelmiszerellenőrzés számára támasztott, előírt követelmények -
megbízhatóság, pontosság, ismételhetőség - teljesülnek. A szakemberek
által kiválasztott vizsgálati módszerek alkalmazása tehát mind a
gyártás mind pedig az ellenőrzés folyamán megbízható eredményt ad. Így
ezek használata a hatósági ellenőrzés számára áttételesen kötelező. Az
előállítók számára pedig több mint célszerű, hiszen tudják, hogy
termékeiket a hatóság ezzel fogja vizsgálni és az ezzel kapott
eredmények alapján fog róla dönteni.
A vizsgálati módszer előírások és irányelvek ilyen
alkalmazását a hatósági ellenőrzéstől a gyakorlatban nem az esetleges
jogviták, hanem az akkreditáció követeli meg. A hatósági
laboratóriumnak akkreditáltnak kell lennie és az akkreditáló szervezet
az alkalmazott vizsgálati módszerek esetében - ha helyesen jár el -
megköveteli az előírások és irányelvek fentiek szerinti alkalmazását.
A rendeletek alkalmazása
Élelmiszer minőségi szabályok - bár az Élelmiszerkönyvnél jóval szűkebb körben - de rendeletekben is szerepelnek.
I. EU rendeletek
Több termék/termékcsoport minőségi jellemzői a
minden tagországban direkten ("külön jogi aktus nélkül") érvényes
rendeletekben szabályozott.
Ezek a szabályok minden Magyarországon forgalomba
kerülő termékre (hazai-,. EGT-, harmadik ország egyaránt) egyértelműen
kötelezőek.
II. Nemzeti rendeletek
Néhány termék esetén (pl. gyümölcsborok, pálinka) van ilyen szabály.
Ezek a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti termékelőírásaival azonosan (előző fejezet II. indoklása szerint)
-
a hazai és a 3. országból származó termékekre direkten kötelezőek,
-
az EGT országokból származó termékekre áttételesen, a megnevezési szabályokon keresztül kötelezőek.
Rendelettel, MÉ előírással, irányelvvel nem szabályozott termékek
A magyar szabályozási gyakorlat szerint az ismert,
széleskörűen, nagyobb mennyiségben forgalmazott élelmiszerek minőségét
rendeletben, vagy a Magyar Élelmiszerkönyvben szabályozzák.
Az e körbe nem eső, tehát szabályozatlan termékek
is (ha szűkebb körben is mint a szabályozottak) alkalmasak lehetnek a
fogyasztó-, a tisztességes gyártó megkárosítására, a piac megzavarására.
Az ilyen termékeknek háromféle csoportja lehet.
I. A szabályban szereplő megnevezést "kikerülő" termékek
Sokszor előfordulnak és sokszor problémát okoznak
azok a termékek, amelyek megnevezése kicsit eltér a szabályban
szereplőtől (elsősorban az irányelvekben szabályozottól). Tudatosan (a
szabály megkerülésének szándékával) vagy véletlenül (kellő ismeret,
precizitás hiánya) pl. csak "búzalisztnek" nevezik a terméket. Az
Élelmiszerkönyv ilyen megnevezést nem ismer, hanem 11 féle búzalisztet
és ennek megfelelő megnevezést. A csupán "búzalisztnek" nevezett
élelmiszer megnevezése hibás. A megnevezést szabályozó (III. 3. pontban
már idézett) szabálynak nem felel meg, ugyanis:
Nem tájékoztat az élelmiszer valódi jellegéről (milyen célra szolgál?!)
A magyar gyakorlatban nem használt, az Élelmiszerkönyvben nem szereplő megnevezés.
Adódhat a megnevezés kikerülése abból is, hogy más
tagállamban vagy 3. országban jogszerűen használt megnevezéshez
igazodik a termék hazai jelölése. Ez esetben nem szabad automatikusan
hibásnak ítélni a megnevezést, hanem jelölési rendelet 6.§ (2) (3) (4)
bekezdéseiben leírtak megfontolásával kell a megnevezés helyességéről
dönteni. Ilyen lehet pl. "száraztészta" vagy "rizs", esetenként olyan
jelzővel ellátva amely a pontos megnevezést szolgálja (pl. "Basmati
rizs").
II. Szűkebb, vagy szélesebb körben nálunk ismert termékek
-
A szabályozás revíziója során sokszor
tapasztaljuk, hogy korábban jól ismert, szabályozott termékek eltűntek
a piacról. Ezek a megújuló szabályozásból kimaradnak. Korlátozottan
persze még gyárthatják őket, vagy idővel szélesebb körben is
visszatérhetnek.
-
Jól ismert továbbá, hogy vannak csak egy-egy
szűkebb tájegységben kedvelt, ott forgalmazott (az 510/2006 és 509/2006
EK rendeletek alapján nem védett) élelmiszerek.
-
Vannak olyan - jellemzően élvezeti, kényelmi
termékek (tea, majonéz, levesporok stb.) - amelyek széleskörűen
ismertek, de nincsenek, nem is voltak szabályozva.
Mindhárom esetben vannak a termékekkel szemben fogyasztói elvárások.
Ezek meghatározásához bármilyen, jogilag nem
kötelező dokumentum (szabvány, régi szabvány, régi élelmiszerkönyv
előírás, irányelv, gyűjtemény, szakkönyv) használható, gyártmánylapukon
rögzíthető, és az ellenőrzés során - mint az adott megnevezéshez
tartozó fogyasztói igény - megkövetelhető.
III. Nálunk eddig ismeretlen termékek
Ezekkel (akár újonnan fejlesztett, akár más
országban már ismert termék) nálunk nincsenek fogyasztói elvárások, így
minőségi követelményeik megállapításához, ellenőrzéséhez az általános
szabályokon (pl. megnevezés) túli dokumentumok nincsenek.
(Forrás: FVM)
|
Eddig 0 hozzászólás érkezett. 
Címkék:
