élelmiszer jog, EU, Hungarikum, Paprika, Védjegy

Az Európai Bizottság 2010. november 3-án bejegyezte a „Szegedi fűszerpaprika-őrlemény/Szegedi paprika” elnevezést az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. A Bizottság jelenleg 945 bejegyzett elnevezést tart nyilván, amelyek között mindössze kilenc fűszer, ezen belül (a szegedivel együtt) négy fűszerpaprika szerepel.
 
A nyilvántartásba való bekerülés, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok olyan híres termékeivel, mint a szardíniai sáfrány (Zafferano di Sardegna), a cseh kömény (Český kmín), vagy az espelette-i paprika (Piment d’Espelette). A szimbólum jelenléte ugyanis valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez.
 
A bejegyzés napjától kezdődően a Szegedi paprika csomagolásán, címkéjén már feltüntethető az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” megjelölés, illetve a következő uniós szimbólum:

 
 
A bejegyzés eredményeként az uniós nyilvántartás immár hét magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A fűszerpaprika-őrlemény mellett a Szegedi (téli)szalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai kolbász/Csabai vastagkolbász és Gyulai kolbász/Gyulai pároskolbász, valamint a Hajdúsági torma és a Makói (vörös)hagyma szerepel a nyilvántartásban.

Eddig a VM híre.

Íme a konkrét védelmi jogszabály erejű leírás a Szeggedi Paprika eredetvédettségi oltalmáról:

AGRI/04-64775-00-00-HU
Összefoglaló lap
A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE
SZEGEDI FŐSZERPAPRIKA-İRLEMÉNY vagy SZEGEDI PAPRIKA
(EK szám: )
OEM ( X ) OFJ ( )

Ez az összefoglaló lap csak tájékoztató jelleggel készült. A részletes adatok – különösen az érintett OEM-t,
illetve OFJ-t viselı termékek elıállítóira vonatkozóan – megtekinthetık a nemzeti szinten vagy az Európai
Bizottságnál hozzáférhetı termékleírás teljes változatában.1

1. A tagállam felelıs szervezeti egysége
Név: Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – Élelmiszerlánc-elemzési
Fıosztály
Cím: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.
Tel.: (+36) 1 301 4419
Fax: (+36) 1 301 4808
e-mail: zobore kukac fvm pont hu

2. Csoportosulás
Név: Szegedi Főszerpaprika Konzorcium
Cím: 6771 Szeged-Szıreg, Szerb u. 173
Tel.: (+36) 62 558-390
Fax: (+36) 62 405-120
e-mail: szokol kukac rubinpaprika pont hu
2.3. Összetétel: termelık/feldolgozók ( X ) egyéb ( )
3. A termék típusa
1.8 csoport – fűszerek

4. Termékleírás
(követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)

4.1. Név: „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi paprika”

4.2. Leírás:

A „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi paprika” a szegedi tájkörzetben
megtermelt, államilag elismert fajtájú vetımagból származó főszerpaprika növény (Capsicum
annuum L. var. Longum DC.) megszárított termésének megırlésével készül.

A „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi paprika” alapanyagaként a Bíbor, Bolero,
Délibáb, Fesztivál, Folklor, Kárminvörös, Mihályteleki, Napfény, Remény, Rubinvörös,
Sláger, Szegedi F-03 (csípıs), Szegedi nem csípıs 57-13, Szegedi 178 (csípıs), Szegedi 179
(csípıs), Szegedi 20, Szegedi 80, Viktória, Zuhatag elnevezéső fajták használhatók fel.

Érzékszervi tulajdonságok:
Az édes „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi paprika” érzékszervi jellemzıi:
- Megjelenés: egyöntető, homogén, megfelelı ırlési finomságú, vagyis nem szemcsés,
nem mozaikos,
- Szín: élénk tőzpirostól világosabb piros színőig,
- Aroma: illata intenzív, főszeres, sült zöldségekre emlékeztetı,
- Íz: jellemzıen édeskés, a beérett és megsütött sütıtökre, friss kertészeti
növényekre emlékeztetı, hosszantartó lágy, kellemes főszeres
aromahatású és csípısségmentes, vagyis kapszaicintartalma nem
haladja meg a 100 mg/kg értéket.

A csípıs ırlemény a fentiek mellett domináns csípıs ízzel rendelkezik. Csípısségének
intenzitását a kapszaicin tartalom határozza meg. Ha a kapszaicintartalom 100-200 mg/kg
között van, az ırlemény enyhén csípıs, ha pedig meghaladja a 200 mg/kg értéket, akkor
csípıs íző.

Fizikai-kémiai tulajdonságok:
- Szemcseméret: a paprika ırlésekor az ırlési finomságot úgy kell beállítani, hogy az
ırlemény a 0,5 mm lyukátmérıjő szitán maradék nélkül átessen.
- Analitikai jellemzık:
Összes színezéktartalom a csomagoláskor, szárazanyagra 3,9
vonatkoztatva, legalább, g/kg*
vagy ASTA színérték a csomagoláskor, legalább* 120
összes színezéktartalom megengedett bomlása havonta, legfeljebb,
ASTA színérték**
5

Nedvességtartalom, legfeljebb, % (m/m) 11,0
Homoktartalom, szárazanyagra vonatkoztatva, legfeljebb, % (m/m) 0,5
*Az ırlemény színezéktartalma magasabb is lehet a vevıi igények szerint, a tétel tényleges
színezéktartalmát a szállítmányt kísérı Minıségi bizonyítványon kell feltüntetni.
**Az ırleményre legfeljebb 12 hónap minıségmegırzési idı adható.
- Az ırlemény hozzáadott élelmiszeripari adalékanyagot nem tartalmazhat; a
kondicionálás mővelete során ivóvíz minıségő víz hozzáadása történik.

4.3. Földrajzi terület:
A Szegedi főszerpaprika-termı tájkörzet területén, az alábbi települések közigazgatási
határain belül termesztett nyers főszerpaprika használható fel az oltalom alatt álló
eredetmegjelöléssel védett „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi paprika”
alapanyagaként: Algyı, Ambrózfalva, Apátfalva, Árpádhalom, Ásotthalom, Baks, Balástya,
Bordány, Csanádpalota, Csanytelek, Csengele, Csikóspuszta, Csongrád, Derekegyháza,
Deszk, Dóc, Domaszék, Eperjes, Fábiánsebestyén, Felgyı, Ferencszállás, Forráskút, Földeák,
Hódmezıvásárhely, Királyhegyes, Kistelek, Kiszombor, Klárafalva, Kövegy, Kútvölgy,
Kübekháza, Magyarcsanád, Makó, Maroslele, Mártély, Mindszent, Mórahalom, Nagyér,
Nagylak, Nagymágocs, Óföldeák, Ópusztaszer, Öttömös, Pitvaros, Pusztaszer, Rákos,
Röszke, Rúzsa, Sándorfalva, Szatymaz, Szeged, Szegvár, Székkutas, Szentes, Tiszasziget,
Tompahát Tömörkény, Újszentiván, Üllés, Zákányszék, Zsombó; Battonya, Békéssámson,
Csanádalberti, Csanádapáca, Csorvás, Dombegyház, Gábortelep, Gádoros, Gerendás,
Kardoskút, Kaszaper, Kisdombegyház, Kunágota, Magyarbánhegyes, Magyardombegyház,
Magyartés, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Mezıhegyes, Mezıkovácsháza,
Nagybánhegyes, Nagyszénás, Orosháza, Pusztaföldvár Tótkomlós, Végegyháza;
Csólyospálos.

Az elıállítást és a csomagolást ugyanezen a földrajzi területen kell végezni.

4.4. A származás igazolása:
A termék nyomon követhetıségét a termelık és a feldolgozók regisztrációja, a termelés és
feldolgozás során készített dokumentumok és a csomagoló anyagokon rögzített minıség
megırzési dátumok, gyártási tétel számok (LOT számok), illetve a Konzorcium által kiadásra
kerülı, sorszámozott címkék biztosítják.
Az elıírások betartását a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal területileg illetékes hivatalai
ellenırzik.

4.5. Az elıállítás módja:
Az elıállítás elsı lépéseként a termesztésre szánt terület szakszerő elıkészítését hajtják végre,
amit a választott termesztési módtól függıen a helyrevetés vagy a palánták kiültetése követ. A
palántaültetés esetében palánta elınevelésre kerül sor február vége és április eleje között. A
palántákat májusban kézzel vagy ültetıgéppel ültetik végleges helyükre. A helyrevetésre
április elején kerül sor.

A termesztés során elvégzik a főszerpaprika növények optimális fejlıdéséhez szükséges kézi,
vagy gépi, növénygondozási mőveleteket: öntözés, trágyázás, növényvédelem.
A nyers főszerpaprika betakarítása több szedésben történik az érés elırehaladásának
megfelelıen.

A betakarított csövek, optimális esetben két hét idıtartamra, utóérlelésre (jól szellızı
helyeken tárolásra) kerülnek, a termelık technikai lehetıségei által meghatározott módszerek
szerint.

Ezt követıen az utóérlelt termést szárításra elıkészítik: válogatják, mossák, szeletelik. Ezek a
mőveletek alapvetıen befolyásolják a végtermék minıségét.

A főszerpaprika szárítása történhet tetı alatt szütyıkben lógatva, kamrás vagy szalagos
szárítókban. A szárítás végére a nyers paprika bogyó víztartalma a korábbi kb. 80%-ról 10%
alá csökken.

A szárított főszerpaprikát az elıaprítást követıen, az ırlemény jellegének kialakítása
érdekében szorosra állított, vízszintes kıpárok között átjáratva ırlik. A köves ırlés
jelentısége abban áll, hogy a kıpárok között a főszerpaprika felmelegszik, a felmelegedés és
az aprítás hatására a magban lévı olaj kilép, oldja a bırben lévı zsíroldható
színezékanyagokat, amelyek bevonják a főszerpaprika növényi szemcséket, ezáltal az
ırlemény egyenletes színővé válik.

A köves ırlés utolsó fázisa a kondicionálás, amely során intenzív keverés mellett hozzáadott
ivóvíz minıségő vízzel 1,5-3%-kal növelhetı az ırlemény nedvességtartalma. A
kondicionálásnak fontos szerepe van az ırlemény vizuális megjelenésének kialakításában,
mivel ezzel az eljárással biztosítható az az optimális, 8-11 %-os víztartalmú közeg az
ırleményben, melyben a főszerpaprika bioaktív komponensei kifejtik védı hatásukat a
természetes színezı anyagokra.

A köves ırlés végén az ırleményt £0,5 mm lyukátmérıjő szitán át kell szitálni és élelmezésegészségügyi
elıírásoknak megfelelı módon és csomagolóanyagba kell csomagolni.

Az elıbbiekben említett utóérlelés, köves ırlés és kondicionálás alapvetıen meghatározza a
termék minıségét, amely minıség csak azonnali csomagolással garantálható, annak
érdekében, hogy az éppen elvégzett kondicionálás révén beállított víztartalom ne változzon
meg. E mőveletek összetettségük miatt olyan szaktudást igényelnek, amely kizárólag az adott
földrajzi területen áll rendelkezésre. Ezért nem csak a termék eredetének biztosítása, hanem a
minıség garantálása érdekében is a „Szegedi főszerpaprika-ırlemény” vagy „Szegedi
paprika” elıállításának minden fázisát, azaz az alapanyag-termesztést, a feldolgozást és a
csomagolást is a 4.3. pontban meghatározott földrajzi területen kell végezni.

4.6. Kapcsolat a földrajzi területtel:
A főszerpaprika és Szeged kapcsolatának elsı írásos emléke 1748-ból származik. Kezdetben
mint dísz és gyógynövény vált kedveltté, csak késıbb vált a magyar konyha meghatározó
főszerévé. Míg a termelés a XIX. század közepéig a családi ellátás keretein belül maradt, a
századfordulóra már a feldolgozás ipari méreteket öltött és a kereskedelem jelentıssé vált. A
paprikatermesztés a régióban Szeged-alsóvárosról indult, e városrész lakói termesztették a
Szegedhez közel esı feketehomokos területeken „a Tisza áradmányos földjén". A
századfordulótól az 1930-as évekig 2000 holdról 5000 holdra nıtt a Szeged környéki
főszerpaprika vetésterület. Az I. világháború után Ausztria mellett már Németország is
ismerte a korábban csak patikákban található szegedi paprikát, sıt, az USA export is
megindul. 1934-ben zárt körzetté nyilvánították Szeged környékét, így az ezen kívül termelt
főszerpaprikából készült ırleményt tilos volt „szegedi paprika”-ként forgalmazni. Ekkorra – a
körzeten belül – a legtöbb szegedi kikészítı családja már 3-4 nemzedék óta foglalkozott
paprikával, a malmok száma 10-20 között mozgott.

Az ırleményt a Szegedi tájkörzetben termesztett, csüngı termésállású, hosszúkás terméső
fajtákból állítják elı. Ezek a genetikai alapokat megırzı fajták a több mint száz éve folyó
nemesítési munkának köszönhetıen kiválóan alkalmazkodtak a térség talajához és
éghajlatához. Az ırlemény – a nyers főszerpaprika termésének utóérlelése, válogatása,
mosása, kíméletes szárítása után – a legjobb minıséget adó, köves ırléssel készült. Az ırlést
követıen hővös kamrában egy éjszakára kiterítették, ekkor a levegı nedvességtartalmából az
ırlemény felvette a megfelelı mennyiségő vizet. A hagyományos paraszti feldolgozás e
lépésén alapul az elıállítás mai technológiájában alkalmazott kondicionálás mővelete.

A termék különleges volta nemcsak a fentebb leírt több száz éves törıdés, felhalmozódott
szaktudás és a hagyományok erényeit követı feldolgozásnak köszönhetı, hanem a tájkörzet
agrometeorológiai paramétereinek is. A Szegedi termıtájnak a földtörténeti jelenkorban
(holocén) létrejött folyóvíz járta területein magas humusztartalmú, jó vízgazdálkodású öntésés
láptalajok alakultak ki a Körös, a Maros és a Tisza természetes árterületén. A Tisza a
löszös, iszapos üledéket, a Maros a homokot a Körös a finomhomokot hordta a területre. A
három folyó sajátos üledékén kialakult könnyen melegedı, kevésbé cserepesedı, jó levegı- és
vízgazdálkodású, sómentes talajok alapozták meg és teszik lehetıvé a szóban forgó, helyben
nemesített főszerpaprika fajták termesztését.

A napsütéses órák száma az ország legmelegebb tájai közé tartozó Szegedi tájkörzetben évi
2000 körül van (a délebbre fekvı paprikatermelı országok 3000 körüli értékéhez képest),
ezért a főszerpaprika a térség éghajlati viszonyai között sohasem tud úgy beérni, mint a sok
napfényt élvezı országokban: a paprikabogyónak így szedéskor mindig marad cukortartalma.
Az ırlemény jellemzıen édeskés ízét e cukortartalom egy része és a bogyó fehérjetartalma
között létrejövı kondenzációs reakció, a cukor szárítás és ırlés alatti karamellizációja,
továbbá a magból származó növényi olaj alakítja ki.

Mivel a főszerpaprika hıigénye a tenyészidıben minimum 3000 °C, a Szegedi tájkörzet 3400
°C körüli tenyészidıszaki hıösszege biztosítja azt, hogy az itt termelt főszerpaprika szép piros
színővé érjen. Az ırlemény jellemzı színét ugyanakkor a térségben folytatott hagyományos
paprikatermesztési eljárás szárítást megelızı lépése, az utóérlelés teljesíti ki. Ez az eljárás
ugyancsak a tájkörzet éghajlati jellegzetességeihez kapcsolódik, ugyanis a viszonylag rövid
tenyészidıszak végén, a pirosra érett termésben csak részben alakulnak ki azok a minıségi
értékmérı tulajdonságok, melyeket a fajták genetikailag hordoznak. A termék utóérlelésével a
jó minıséget meghatározó további beltartalmi tulajdonságokat még felszínre lehet hozni. Az
utóérlelés során a termésekben a természetes szikkadás (vízvesztés) mellett csökken a
cukortartalom, de mindig marad vissza a termék jellegzetes ízét biztosító mértékben. Ezzel
egyidejőleg – a piros festékek arányának növekedése mellett – 30-50%-kal növekszik az
összes festéktartalom. Utóérlelt termésekbıl készült ırlemény színezéktartalma magasabb és
stabilabb, mint a nyers termés azonnali szárítása után készült ırlemény esetében.
Az eredetmegjelölést a Magyar Szabadalmi Hivatal 1998. november 27-én lajstromozta
(lajstromszám: 3), míg a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája a
Lisszaboni Megállapodás alapján 1969. május 6-án vette fel az eredetmegjelölések
nemzetközi lajstromába 502-es sorszámmal.

4.7. Ellenırzı szerv:
Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági
Igazgatóság
Cím: 1095 Budapest, Mester u. 81.
Tel: 456-30-10
e-mail: oevi kukac oai pont hu
valamint a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak a termékleírásban felsorolt területi
illetékességő hivatalai.

4.8. Jelölés:
A termék csomagolásán – a mindenkor hatályos jogszabályokban elıírtak mellett – fel kell
tüntetni a „SZEGEDI FŐSZERPAPRIKA-İRLEMÉNY" vagy „SZEGEDI PAPRIKA”
elnevezést és – a közösségi nyilvántartásba vételt követıen – az „oltalom alatt álló
eredetmegjelölés” megjelölést vagy annak rövidítését, valamint az ehhez kapcsolódó
közösségi szimbólumot.

A Konzorcium tagjai minden egyes csomagolási egységet a Konzorcium által kiadásra kerülı,
sorszámozott címkével látnak el. A sorszámozott címkék felhasználásáról az elıállítónak
nyilvántartást kell vezetnie.

(A fenti szöveg eredetije itt alább a pdf állományok közt fellelhető. Mi a másolásnál megtartottuk a VM szövegezésének eredeti helyesírási hibáit is. Hajrá, nyelvhelyesség, hajrá hungarikum...)

Most pedig a részletek arról, hogy hogyan állnak eredetvédettségi ügyeink a VM szerint:

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek egyedi tulajdonságainak védelme