Ásványvíz, EU, Gyógyvíz

A magyar ásványvíz világpiaci sikeréhez nem fér kétség.

Azonban ennek ára van, és nem is biztos, hogy annyira „világpiaci” okokra vezethető vissza. Sokkal inkább bürokrtatikus piacvédő mechanizmusokra.

Kétségtelenül a sokat megírt Szentkirályi ásványvíz sikertörténete lebeg mindenki szeme előtt, de leginkább azok előtt, akik hasonló babérokra pályáznak és ezért lihegve teljesítik a korábban jó gyógyvizek ásványtalanítási normáját, azaz: kiherélését. (Például: Büki gyógy-ásványvíz, Margitszigeti ásványvíz, az eredeti Kékkúti, stb…)

Üdítő ellenpélda ezek közt a Borsodi gyógy-ásványvíz, mely büszkén vállalja magas ásványisó tartalmát, hiszen sokak egészségén pontosan az segít, nem a desztillált víz.

Bizony, tudni kell, hogy a Szentkirályi ásványvíz nem azzal nyert, ami benne van, hanem azzal, ami nincs benne. Azaz: jégkorszaki vízrétegekből megörökölt egy millió éves érintetlen tisztaságával.

Természetesen a tisztaság nagy érték itthon és külföldön egyaránt.

Különösen akkor, amikor a friss hírek szerint sok magyarországi település emberi fogyasztásra forgalmazott csapvize nem éri el az EU-s állatjóléti ajánlásokból átvett vízminőségi norma kötelezvényt. Erről tanúskodik egy tucat meg nem adott állattartói engedély, miközben a helyi lakosok azt a vizet isszák, ami az állatok számára nem engedélyezett.

De akkor mi itt a probléma? Van elég, s ezek közt éppen az, hogy az EU-s (ajánlott) normák szerint a magyar ásványvíz kincs „túl gazdag” ásványi sókban. Egyszerűen tudomásul sem veszik, hogy ásványvizeink gazdagabbak az átlagnál ásványi anyagokban, amiről kizárólag speciális földtani adottságaink tehetnek.

Teszik ezt természetesen a saját piacuk védelmében, valamint úgy, hogy közben Európa legnagyobb ivóvíz, ásványvíz, gyógy-ásványvíz és gyógyvíz kincse Magyarország alatt található. – A felsorolás nem a véletlen műve, bizony: a víznek is vannak kategóriái…

Teljesen logikus volna, ha ezért talán beleszólhatnánk abba, hogy mi a jó és mi a rossz.

Marketing szempontból pedig egyenesen aljas dolog a magyar ásványvízkincsben az értékes anyagok gazdag jelenlétének bürokratikus háttérbe szorítása, miközben a „természetes ásványvíz” minősítésnek beláthatatlanul jó a brand hatása szerte a világpiacon.